Virtuartnet

Bohumil Samuel Kecír 1904 július 3 – án született. Anyja Judith Rebecca Moritz-Kecír, apja Bohumil Otakar Kecír. Édesapja korai halála következtében anyja egyedül neveli. Anyai nagyapja után kapja a Samuel nevet.
A család az I. világháború éveiben rendkívül rossz anyagi körülmények között tengődött, ezért nagy kiváltság volt a fiatal festőnövendék számára, hogy felvételt nyert a prágai Ferdinand Engemüller magán festőiskolájába. Kecír 1920 és 1923 között a festészet alaptechnikáit ebben a magániskolában sajátította el.
Tanulmányi utakat tett Olaszországban, Franciaországban, Amerikában. Párizs, a Montmarte szuggesztíven hatott Kecírre és művészetére. Itt talált rá saját festői nyelvezetére, itt látta először azokat a Duchamps, Picasso, Braques és Matisse alkotásokat, melyek közvetlenül hatottak munkásságára. Járt Bécsben, de eljutott Észak-Afrikába, ill. Közép-Afrikába, Egyiptomba és Tunéziába is.
1930-31 között visszatér Párizsba, ahol a Colarossi-féle művészeti iskolában tanult.
1931-ben két kiállítása is nyílik - az egyik Párizsban a másik Pilsenben - kevés visszhangot kiváltva. Kiállításainak sikertelensége miatt elfogadott egy rajztanári állást, hogy anyagi helyzetét megszilárdítsa.
1936-ban ujabb gyüjteményes kiállítást rendez, s a tanítással összegyűjtött pénzéből saját műtermet rendez be. Bár Kecir újsághiredetésekben is keresett megrendelőket, anyagi helyzete egyre kilátástalanabbbá vált, adóhátralékát nem tudta fizetni, ezért – mint azt a képei hátán található „lefoglalva” bélyegző is bizonyítja – számos festményét az állam elkobozta. Édesanyja elvesztése, zsidó származása miatti háborús üldöztetések, a nélkülözések súlyos depressziós állapotba juttatták, s ez ideggyógyintézeti kezelést tett szükségessé.
A háború után rokonai úgy találták, hogy Kecir nem képes visszatérni a „kinti” hétköznapi életbe, - önmagától és a külső világ félelmetes, számára feldolgozhatatlan hatásaitól a szanatóriumi elhelyezés tudja leginkább megvédeni. (Milyen kisérteties hasonlóság Karinthy Gábor sorsához!)
Az általa festett bútorok között élt szanatóriumi szobájában, s utolsó éveiig festett. Képei témájául az őt körülvevő környezet (csendéletek, fejek), ill. az utazások során összegyűjtött néhány emléke szolgáltak (ilyenek pl. az afrikai inspirációra készült maszk sorozatai). Képeit ebben az időben főleg az orvosok – szinte szánalomból - vásárolják tőle. 1987-ben a szanatóriumban éri utol a halál.

Irodalom:
- Prof. Erich Tromayer: Bohumil Samuel Kecir (Bécs, 2005)
- Michel Friedrich Becker: Bohumil Samuel Kecir – Der geheimnisvolle Maler / The mysterious Painter (Jena, 2007)